Lemez

  
NEM SZIMPLA BAKELIT.
ÉLET.

PIMASZUL ILLANÓ 
ÉVEK 
RÓJÁK A BARÁZDÁIT.

NÉHA UGRIK EGYET,

ÉS RECSEG IS.
DE A DAL KÖZBEN
MITSEM VÁLTOZIK.
EZ INKÁBB JÓ,
DE NÉHA BÁNOM.
ÁTHANGSZERELEM
AZTÁN VISSZACSINÁLOM.
A LÉNYEG HOGY SZÓLJON.

HOZZÁM,

RÓLAM,

BENNEM.
TALÁLJON MEG ENGEM.
OTT ÉS ITT,
MINDENHOL.
MERT OLYANKOR

TEGNAP, 
MA, 
HOLNAP 
ÖSSZEÖLELKEZIK

VAGY EGYMÁSNAK FESZÜL,
DE VÉGÜL
KIBÉKÜL.
VELEM.

Bújócska

ITT MOTOSZKÁL EGY VERS,

DE REJTŐZNEK A SZAVAK.

KATTOGÓ FEJEMBEN

BÚJÓCSKÁT JÁTSZANAK.

HANGULATBÓL SODORT

LASSZÓVAL KEZEMBEN

INDULOK, S ÜZENEM:

VERSKERESNI MENTEM.

LABIRINTUSOMBAN

ZSÉMBESKEDVE JÁROK.

HOVÁ BÚJTATOK TI

RÍMELŐ ZSIVÁNYOK?

MEDDIG JÁRATJÁTOK

VELEM A BOLONDOT?

MIKOR TEHETEM KI 

VÉGÉRE A PONTOT?

EGÉSZ ADDIG MEGYEK

AMÍG KÍVÜLEM MÁR 

CSAK A VAK NEM LÁTJA:

ÉN LETTEM AZ OPUS

BURLESZKFIGURÁJA.

AKKOR HÁT NEVESSEK, 

VAGY SIRASSAM MAGAMAT?

IPI-APACS TE VERS,

MOST MEGTALÁLTALAK!

Őszi keringő

NEKIRUGASZKODIK,

ELHAGYJA AZ ÁGAT.

REZZENÉSTELENÜL,

MINT AKIT MÁR VÁRNAK.

TESTE KÖNNYŰN LIBBEN,

SÚLYTALAN SUHANVA.

ÍGY FONÓDIK KÖRÉ

SZELLŐ-LOVAG KARJA.

AZ IDŐ LEFÉKEZ,

CINKOSUKKÁ VÁLIK.

LASSAN, TÁNCLÉPÉSBEN

ÉRNEK A JÁRDÁIG.

A huncút falevelek

SZÉLLELBÉLELT REGGEL

SÖPRÖGET AZ UTCÁN.

SÁLLAL A NYAKÁBAN,

SÖTÉTEN, MOGORVÁN.

ÁGYÁBÓL BAL LÁBBAL

KÁSZÁLÓDOTT MA KI,

S AJAKBIGGYESZTVE AZ

AVARNAK RONT NEKI.

ÁM A VIDÁMKEDVŰ,

SZÍNES FALEVELEK,

ZIZEGŐN NEVETVE

OLDANAK KEREKET.

GYORS FITYISZT MUTATNAK

MAJD TÓTÁGAST ÁLLNAK,

VÉGÜL MEGTÉVESZTŐN,

TETSZHALOTTÁ VÁLNAK.

CSENDBEN VÁRAKOZNAK

MÍG A DÚLI-FULI,

SURRANÓ SEPRŰJÉT

KÖZÉJÜK NEM VETI.

AKKOR FELPATTANNAK,

NYAKUKBAN A LÁBUK,

FELHŐK KÖZÜL A NAP

IDEKACSINT RÁJUK.

Esazes

REGGEL ÓTA ÉS EGYVÉGTÉBEN.

TAM-TAMOZNAK AZ ERESZEN,

A PING-PONGASZTALON,

A MITTUDOMÉNHOL

MEG OLYKOR-OLYKOR A FEJEMEN.

FELTÉVE, HOGY A SZÉLBEN KÉTSZER

KIFORDÍTOTT ERNYŐM ALÓL KITESZEM.

DE INKÁBB NEM TESZEM KI.

ÁZOTT LÁBAMAT SEM A HÁZBÓL.

VAGY CSAK NAGYON MUSZÁJBÓL.

ALAPOS RÁSZORULTSÁGBÓL.

LEMENŐ IRÁNTI BETEGES AGGÓDÁSBÓL

EREDŐ ÚTNAKINDULÁSKOR.

A POCSOLYÁKON KERESZTÜL-KASUL PATTOGÓ,

JOBBKEZES UTCÁT ELNÉZŐ,

BEHÚZOTT NYAKKAL FÉKEZŐ,

EGOJÁBAN ATOMNYIVÁ ZSUGORODÓ,

ÁM A CSATTANÁST MEGÚSZÓ MAMI

VÉGSŐ JUTALMA MI?

KÉT ARANYÁRBA SZÁMÍTOTT,

CSUROMVIZES PUSZI.

Hálás vagyok

HOGY ITT VAGYOK,

HOGY MOST VAGYOK,

HOGY KÍVÜL-BELÜL EZ VAGYOK.

HOGY CSETLŐ-BOTLÓ LÉNY VAGYOK.

HOGY VAN MIT MAGAMBÓL ADHATOK,

HOGY VAN KINEK ÉS VAN KIÉRT,

ÉS NEM SZÁMÍT, HOGY ÉPP MIÉRT.

HOGY EZ AZ UTAM,

ÉS NEM EGYEDÜL JÁROM.

HOGY TUDOM MIT JELENT A SZÓ:

SZERELMEM,

GYERMEKEM,

BARÁTOM.

HOGY A SZEMEM ÍGY LÁT,

HA A VILÁGRA TÁROM.

HOGY A SZÉPTŐL KIRÁZ A HIDEG,

HOGY BELÜLRE FÉNYKÉPEZHETEK.

HOGY A BÁNAT EGYSZER TOVASZÁLL,

HOGY A JÓ SZÓ BÁRHOL MEGTALÁL,

HOGY A DERŰ HŰSÉGES EBEM,
HOGY A KACAGÁS KÖNNYET IS TEREM.
HOGY HOLNAP IS FELKEL MAJD A NAP,
HOGY A KERTBEN ÉPP RIGÓ SZALAD.

HOGY A SZAVAIM VERSBEN (IS) CSENGENEK,

S HOGY MINDEZEN ELTÖPRENGHETEK.

Szeptember

A DÉLI NAP LÁGYAN

MELENGETI HÁTAM,

DE A REGGEL MÁR

LIBABŐRBE RÁNT.

ÉLÉNKÜLŐ SZÉLBEN

TÁNCOLNAK AZ ÁGAK,

A LEVÉLRUHATÁR

SZÍNESEBBRE VÁLT.

S MÍG ÉN ÚJRAÉLNÉM

KÖNNYŰ NYÁRI ÁLMOM,

RABOMMÁ TÉVE

A ROHANÓ IDŐT,

A TERMÉSZET PAJKOSAN

FORDÍT A PALETTÁN,

S VÁSZNÁRA IDÉZI

AZ EZERARCÚ ŐSZT.