NEKIRUGASZKODIK,
ELHAGYJA AZ ÁGAT.
REZZENÉSTELENÜL,
MINT AKIT MÁR VÁRNAK.
TESTE KÖNNYŰN LIBBEN,
SÚLYTALAN SUHANVA.
ÍGY FONÓDIK KÖRÉ
SZELLŐ-LOVAG KARJA.
AZ IDŐ LEFÉKEZ,
CINKOSUKKÁ VÁLIK.
LASSAN, TÁNCLÉPÉSBEN
ÉRNEK A JÁRDÁIG.
Megint kaptunk egyet a fájdalomcsillapító piruláidból, Csilla! Köszönjük, már éppen nagyon kezdett sajogni a porcikáimban az ősz, itt megint esik. De "szellő-lovag" járt erre is, telekeringőzte a járdát, s a versed előtt nem igazán örültem neki, de most valahogy megbékéltem. Remekbe szabott kis zeneművet alkottál megint! Puszi!
VálaszTörlésHuh, ezen megborzongtam, Csilla! Hogyan tudod tizenkét rövid sorban megragadni az őszi keringő szomorúságát és közben a szavak játékosságával, mégis békés melankóliává szelídíteni azt? Gratulálok!
VálaszTörlésÁgi, Magdi! Én meg tőletek kapom meg mindig a kis őszi rezignáltság elleni lelki piruláimat. Most is olyan szépeket írtatok erről az aprócska versikéről, hogy egészen meghatódtam. Köszönöm szépen!
VálaszTörlésEgyébként a verset először túlságosan rövidkének éreztem (eddig ő sikerült a legkurtábbra) hogy megpróbálkoztam a toldozgatásával. De akkor meg elkezdett sántítani, bukdácsolni, úgyhogy elfogadtam és meghagytam ilyennek.