ITT MOTOSZKÁL EGY VERS,
DE REJTŐZNEK A SZAVAK.
KATTOGÓ FEJEMBEN
BÚJÓCSKÁT JÁTSZANAK.
HANGULATBÓL SODORT
LASSZÓVAL KEZEMBEN
INDULOK, S ÜZENEM:
VERSKERESNI MENTEM.
LABIRINTUSOMBAN
ZSÉMBESKEDVE JÁROK.
HOVÁ BÚJTATOK TI
RÍMELŐ ZSIVÁNYOK?
MEDDIG JÁRATJÁTOK
VELEM A BOLONDOT?
MIKOR TEHETEM KI
VÉGÉRE A PONTOT?
EGÉSZ ADDIG MEGYEK
AMÍG KÍVÜLEM MÁR
CSAK A VAK NEM LÁTJA:
ÉN LETTEM AZ OPUS
BURLESZKFIGURÁJA.
AKKOR HÁT NEVESSEK,
VAGY SIRASSAM MAGAMAT?
IPI-APACS TE VERS,
MOST MEGTALÁLTALAK!
Szerintem inkább nevess!:) Megint aranyos kis verset sikerült előcsalogatnod magadból.
VálaszTörlésVers a versírásról! Ehhez már tényleg kell tehetség, Csillám! És milyen játékos, milyen szökdelő, milyen pajkos! Olyan mint egy kis piros pöttyös labda, ami csak arra vár huncutul kacsingatva rád a sarokból, hogy feldobd és játsz vele. Hát Te feldobtad és lám-lám, elkapni is sikerült! Méghozzá nagyon ügyesen! Gratulálok!
VálaszTörlésBevallom izgultam, amikor úgy határoztam, hogy nem szülök tovább egy nyögvenyelősen alakuló verset, hanem inkább a fabrikálásáról rajzolok karikatúrát. Lányok, Ti most megerősítettetek abban, hogy nem döntöttem rosszul. Köszönöm Nektek!
VálaszTörlés