2009. november 24., kedd

Lemez

  
NEM SZIMPLA BAKELIT.
ÉLET.
PIMASZUL ILLANÓ 
ÉVEK 
RÓJÁK A BARÁZDÁIT.
NÉHA UGRIK EGYET,
ÉS RECSEG IS.
DE A DAL KÖZBEN
MITSEM VÁLTOZIK.
EZ INKÁBB JÓ,
DE NÉHA BÁNOM.
ÁTHANGSZERELEM
AZTÁN VISSZACSINÁLOM.
A LÉNYEG HOGY SZÓLJON.
HOZZÁM,
RÓLAM,
BENNEM.
TALÁLJON MEG ENGEM.
OTT ÉS ITT,
MINDENHOL.
MERT OLYANKOR
TEGNAP, 
MA, 
HOLNAP 
ÖSSZEÖLELKEZIK
VAGY EGYMÁSNAK FESZÜL,
DE VÉGÜL
KIBÉKÜL.
VELEM.



4 megjegyzés:

  1. Hiába, Csilla, a szavak sziporkázó szabásza vagy, hogy alliteráljak egy kicsit én is a versed hatására. Mesterien tudsz jelentést tömöríteni, a metaforáid erőteljesek és rímek ott "ölelkeznek össze", ahol a tartalmat alá kell dúcolni. Nagy gondolatok, könnyed kis sorokba hímezve, hogy ne legyen azért mégsem soha túlsúlyos és nehezen emészthető, hogy olyan könnyeden lehessen az életről szólni, mint meghallgatni a kedvenc darabunkat lemezről. Legyen az akár "komoly" zene...Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Ági, én köszönöm! Jutalom nekem , amit írtál és egy élmény, ahogyan megfogalmaztad. Ölellek!!

    VálaszTörlés
  3. Sejtelmes és mély. Engem is megtalált/eltalált, (bár néhány nap késéssel). Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Magdi, örülök, hogy találkoztatok!
    A zugfrissülésem bosszant, de remélem csak átmeneti a probléma. A Blogbajokban olvastam, hogy mások is küzdenek ilyesmivel. Megoldást sajnos, azt nem találtam.

    VálaszTörlés