2009. október 17., szombat

A huncút falevelek


SZÉLLELBÉLELT REGGEL
SÖPRÖGET AZ UTCÁN.
SÁLLAL A NYAKÁBAN,
SÖTÉTEN, MOGORVÁN.
ÁGYÁBÓL BAL LÁBBAL
KÁSZÁLÓDOTT MA KI,
S AJAKBIGGYESZTVE AZ
AVARNAK RONT NEKI.
ÁM A VIDÁMKEDVŰ,
SZÍNES FALEVELEK,
ZIZEGŐN NEVETVE
OLDANAK KEREKET.
GYORS FITYISZT MUTATNAK
MAJD TÓTÁGAST ÁLLNAK,
VÉGÜL MEGTÉVESZTŐN,
TETSZHALOTTÁ VÁLNAK.
CSENDBEN VÁRAKOZNAK
MÍG A DÚLI-FULI,
SURRANÓ SEPRŰJÉT
KÖZÉJÜK NEM VETI.
AKKOR FELPATTANNAK,
NYAKUKBAN A LÁBUK,
FELHŐK KÖZÜL A NAP
IDEKACSINT RÁJUK.


4 megjegyzés:

  1. Nagyon vidám kis verset tálaltál nekem mára, Csillám! Köszönöm! Csupa derü, csupa huncutság, minden, ami pedig ellenmondhatna ennek a borongós októberi szeles napoknak! De úgy tűnik, hogy Neked valahogy sikerült felülkerekedned a vacak időn és "fittyet hányni" az időjárásra, nagyn segítség lesz nekünk is. Minden igyekezetem ellenére a mai hóesés egészen felháborított, de mókás kis versre érdemes volt hazajönni a focimeccsről! Puszillak érte!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Barátném, nagyon örülök a dícséretednek! Jó, hogy felénk csak a falevelek potyogtak ezen a hétvégén, mert tudod, azért egy októberi hóesésen aligha tudtam volna felülemelkedni. Remélem, hogy a focimeccsen nem fáztatok meg. Szebb időt kívánok Nektek az elkövetkezendő napokra!

    VálaszTörlés
  3. Tényleg, Csilla, Te vagy a gyógyír a rossz időjárásra! Legyen eső vagy szél, a soraid játékossága felderíti az olvasót. Köszi, hogy borús időben is ránk kacsint a nap, legalább a Te versidből.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, Magdi! Kíváncsi voltam, hogy mit fogsz hozzá szólni, ha visszajössz közénk. Örülök, hogy újra itt vagy és hogy tetszett.

    VálaszTörlés