PÖTTÖMNYI PALACKBÓL
NAGYOT NYÚJTÓZKODVA,
KÖNNYŰ SZELLŐ SZÁRNYÁN
INDULNAK AZ ÚTRA.
SZIVÁRVÁNYOS GÖMBKÉNT
LOMHÁN TOVASZÁLLNAK.
RABULEJTIK SZEMED
AZTÁN ODÉBBÁLLNAK.
KÖNNYEDSÉGÜK MINTHA
HUNCUT CSAPDA VOLNA,
ÁLMODOZNI HÍVNAK
VÁGYADBA KAROLVA.
JÓ VOLNA REPÜLNI,
VELÜK TÁVOLODNI,
BOKROK ÉS FÁK FÖLÉ
ODAMAGASODNI!
SZINTE SÚLYTALANUL
MINDENT ALUL HAGYNI,
JAJ, CSAK NE KELLENE
FOLYTON SZÉTPUKKADNI!
Klassz vers, Csilla! És milyen igazad van, aki nem mer (akar) szétpukkadni, az nem szállhat. Ilyen az élet! Választani kell.
VálaszTörlésMondtam már, Csilla, hogy odavagyok a metaforáidért? Akkor most mondom, hogy tudd, mert "vágyadba karolva" én is végiglebegnék a fák felett egy jó nagy sétára már veled, s a végén hagyjuk majd, hogy mindenki visszatérjen a dolgára. Milyen gyermeteg apróságba mekkora nagy dolgot bele lehet álmodni, ha hagyjuk, hogy magával ragadjon, ha nem nevetjük ki, ha komolyan vesszük arra a néhány pillanatra, s utána itt lenn a földön is könnyebben elviselhető válik a kicsiségünk.
VálaszTörlésKöszönöm, Lányok! Magam sem gondoltam volna, hogy Dávid buborékfújásának lelkes szemtanújaként idáig vetemedek, de ezek az ide-odalibbenő gimb-gömbök teljesen megigéztek. Nem volt mit tenni, utánuk kellett eredni, legalább gondolatban...
VálaszTörlés