2009. május 4., hétfő

Anyaságom



ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS.
EGO HÁTTÉRBE LÉP.
Ő MAJD ŐK VESZIK ÁT
A MINDEN SZEREPÉT.
KIS-NAGY SZORONGÁSSAL
ÉRLELT FELELŐSSÉG.
MADARATFOGATÓS BOLDOGSÁGOS ÉRZÉS.
PALACSINTÁKBA SÜTÖTT
SZERETETCSOMAGOK,
AMIKET TÖRÉKENY VÁLLUKRA AGGATOK.
ELSZORULÓ SZÍVEM OLYKOR CSENDRE INTEM,
MESSZEBBRŐL FIGYELEM CSEPEREDŐ KINCSEM.
VELÜK MÁSKÉNT ÉLEM MEG JÓT,
ROSSZAT S A SZÉPET.
KÉT GYERMEKEM HOZTA
S AJÁNDÉKBA ADTA
EZT A TELJESSÉGET.


3 megjegyzés:

  1. Mindig találsz, Csilla, egy-egy olyan szót, aminél nehezebb lenne tökéletesebbet találni és általában a versed végén koszorúzza meg a lényeget. Ez a szó ez esetben a "teljesség" volt, és köszönöm, hogy verbalizáltad nekünk megint, ami sokszor ott dörömböl belülről, csak nem lehet őket egyszerű hétköznapokon megfogalmazni, nehogy elszürküljenek, de Te a múlt vasárnap ünneplőbe öltöztetted a gondolatokat! Puszillak érte!

    VálaszTörlés
  2. Jó, hogy megvártam Ági megjegyzését, mert én is pont valami ilyesmit éreztem tegnap,amikor először olvastam a versedet, csak nem tudtam, hogy fogalmazzam meg.A "teljesség" nagyon találó szó! És persze milyen jó érzés!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Lányok, Mamatársak! Amikor nekiveselkedtem e vers megírásának, már tudtam, hogy az esszenciáját szeretném megragadni ennek a semmihez sem hasonlító érzésnek. Az már csak menetközben derült ki, hogy mennyire nem könnyű szavakba önteni azt, ami belülről annyira magától értetődőnek tűnik. Ezért itt-ott botladoznak is a sorok, de mégis úgy érzem, hogy el tudtam mondani vele azt, amit szerettem volna. Boldoggá tesz, hogy értékeltétek. Köszönöm!

    VálaszTörlés