HOGY CSÖNGET A BÚBÁNAT,
S MINT EGY HÁZALÓNAK
JOBB NAPOKON,
NEM CSAPOM
ORRÁRA AZ AJTÓT.
BETESSÉKELEM,
SŐT LE IS ÜLTETEM.
MA ÚGY DÖNTÖTTEM,
ELDÉDELGETEM.
TALÁN EGY CSÉSZE
KÁVÉT, KEDVESEM?
BEFÉSZKELŐDIK
FOTELOMBA S BÓLINT.
EGÉSZ OTTHONOSAN
ÉRZI MAGÁT NÁLAM.
EZ KISSÉ FEJBEKÓLINT.
UTÓBB RÁ IS ZENDÍT,
LAJSTROMOZZA MINDEN
KIS ÉS NAGYOBB BAJOM,
MÉLY EGYÜTTÉRZÉSSEL,
SZÓTLANUL HALLGATOM.
AMÍG EL NEM UNOM.
AGYŐ MON SER MÖSZJŐ,
ISTEN ÖNNEL VÉGLEG!
MONDOM ÁLSÁGOSAN,
S UTÁNA SEM NÉZEK.
MAGAS LABDÁT ADTAM,
KÖNNYEDÉN ÜTI LE:
KÉREM EL NE HIGGYE,
TALÁLKOZUNK MI MÉG.
HA JÓKEDVE ISMÉT
LEUGRIK GYUFÁÉRT,
S ANGOLOSAN LELÉP.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésFantasztikus. Az ártatlannak tűnő irónia, a képszerű megelevenedés a "párbajnak", vajon ki győz? Ahogy ki-be szaladgálnak a hangulatok az "ajtódon", s végre, végre! hagyod, Te győzöl, ugye tudod? Hiszen, úgy lekezeled, olyan könnyed eleganciával, hogy csak ámulunk, miért nem jutott ez már korábban eszünkbe?!
VálaszTörlésAz elmúlt két hétben a kelleténél kicsit többször kávéztunk így együtt, s gondoltam ezzel a szemtelen kis fricskával veszek revansot rajta. De nem csak rajta, hanem egy csöppet önsajnálatba merült saját magamon is. Ági, köszönöm, és hálás vagyok érte, hogy értékelted!
VálaszTörlés