2010. október 16., szombat

Őszleső




Ő KINN BENT ÉN.
ABLAK SZORULT KÖZÉNK.
MEGSZŰRI A HANGOT,
SZELET, FÉNYEKET,
TÁJBÓL DIZÁJNOL
HÁTTÉRKÉPEKET.
NEM VAGYOK OTT,
ÉS MÉGIS OTT VAGYOK.
 SZÍVEMCSÜCSKE PARKBAN
 ÉPP SÉTÁLGATOK.
LOBOGÓ SÖRÉNNYEL
GESZTENYÉT SZEDEK,
SZEMLÉLŐBŐL ÚJRA
SZEREPLŐ LESZEK.
SZEMFÉNYVESZTÉS EZ,
PERSZE JÓL TUDOM,
BEISMERŐ MOSOLY
TETTESTÁRSAMON.
AMÍG ÚGY, MINT RÉGEN
NEM LÉPKEDHETEK,
VELED "JÁROM" AZ ŐSZT,
KEDVES KÉPZELET! 

7 megjegyzés:

  1. S még az is megeshet, hogy többet vélsz majd felfedezni a képzeleted szemével magad körül, Barátném, mint a két valódival odakinn. Nem mintha nem lenne gyönyörű kinn a park, de csak annak, aki valóban ilyennek látja, aki gyönyörűnek akarja látni. S lám, Neked sikerült még odabentről is, sajgó lábbal is. Jókat mosolyogtam a gyengéd önirónián, aminek a segédletével - hála az égnek - egyáltalán nem vált melankólikussá a vers hangulata: "lobogó sörény", "tettestárs". Nagyon "Csillás", ismerős, vidám, energikus! Szépen beért ez a szem gyümölcs is!

    VálaszTörlés
  2. Kívánom, Csilla, hogy kiszabadulj a szobafogságból, még mielőtt végetér az ősz.
    A vers hangulata (köszönhetően könnyed, játékos stílusodnak) a bölcs elfogadásé a keserű beletörődés helyett - ez nagyon tetszik nekem.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen!

    Mindketten rátapintottatok arra, amit éreztem, amit közölni szerettem volna. A belső séták nem helyettesíhetik az igazit, de enyhítik a sóvárgást és segítenek megbékülni a helyzettel. A verselést pedig akár receptre is fel lehetne írni, mert -számomra legalábbis- gyógyhatása van. :o)

    VálaszTörlés
  4. Milyen jó hogy a képzelet szárnyán eljuthatunk ahová, akihez csak szeretnénk. Utazz sokat képzeletben Csilla amig nem megy másként. És írj, írj, mert ezzel mi is gazdagabbak leszünk. Már egy ideje itt időzöm és a régebbi verseidet is olvasgatom. Nagyon élvezem, feltölt.

    VálaszTörlés
  5. Nagyon kedves, amit írtál, Csilla. Köszönöm.

    VálaszTörlés