OLYAN MÁSHOL IS VAN
HOGY EGYMÁSBA FELEDKEZIK
DOMBOLDAL MEG A KŐ,
S AZ SEM RITKA,
HOGY MINDEN SZEGLET
ÓDON HISTÓRIÁT SZŐ,
HOGY ÉLETTÁRSSÁ
KRISTÁLYOSODIK
JELEN ÉS MÚLT IDŐ.
DE HOGY ELCSÁBÍTSON
AKÁR EGY LATIN SZERETŐ?
S MINT EGY RANDIZÓ FRUSKA
MÁR AZT SE BÁNJAM,
HOGY ELMOSSA LÉPTEM NYOMÁT
EGY HIRTELENJÖTT ESŐ?
MI VAN BENNED TE VÁROS?
VARÁZSERŐ?!!
VISSZAVEZET MÉG HOZZÁD
REMÉLEM A JÖVŐ.
S AZ SEM RITKA,
HOGY MINDEN SZEGLET
ÓDON HISTÓRIÁT SZŐ,
HOGY ÉLETTÁRSSÁ
KRISTÁLYOSODIK
JELEN ÉS MÚLT IDŐ.
DE HOGY ELCSÁBÍTSON
AKÁR EGY LATIN SZERETŐ?
S MINT EGY RANDIZÓ FRUSKA
MÁR AZT SE BÁNJAM,
HOGY ELMOSSA LÉPTEM NYOMÁT
EGY HIRTELENJÖTT ESŐ?
MI VAN BENNED TE VÁROS?
VARÁZSERŐ?!!
VISSZAVEZET MÉG HOZZÁD
REMÉLEM A JÖVŐ.
Hiányoztak már az írásaid.
VálaszTörlésJaj, de szép visszatérés! Osztozhatunk? Nekem is szerelmem Firenze.
VálaszTörlésDante szelleme is táncolt örömében, amikor megidézted a szülővárosát, Csillám. És akkor én, földi halandó, akit a mindenható szerelem vezetett anno az Arno folyón át egy rozzant Renault 5-ösön lovagolva, én mit szólhatnék egyebet e vershez, mint hogy tökéletes kis kincs született megint. Sajog a szívem az emlékezés gyönyörében, köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm, Márta. Különösen jólesik ez most, amikor hosszú kihagyás után próbálok még kissé botladozva visszatalálni a blogjaimhoz.
VálaszTörlésDe még mennyire, hogy osztozhatunk, Magdi, ez nem is kérdés! Örülök, hogy van még egy dolog, ami összekapcsol bennünket és annak is nagyon örülök, hogy a nyáron megint találkozhattunk.
Ági, túl az írás adta jó érzésen, már csak ezért is megérte bíbelődnöm ezzel a verssel. Remélem csupa kellemes és szép emléked sajgott fel a múltból. Köszönöm és puszillak!