TÜNDÉR JÁR ODAKINT.
BŰVÖS-BÁJOS UJJA
A NAGY TETSZHALOTTAT
MOST ÉBRESZTI ÚJRA.
SZOKNYÁJÁBAN SZELLŐ,
HAJÁBAN NAPSUGÁR,
LÁBUJJAIN HARMAT
NEVETGÉL, S TÁNCOT JÁR.
CSÓKOT LEHEL MINDEN
FA- ÉS BOKORÁGRA,
VIRÁGKEZDEMÉNYRE,
PARÁNYI FŰSZÁLRA.
ÉRINTÉSE NYOMÁN
SZUNYÓKÁLÓ NEDVEK,
MINT VARÁZSÜTÉSRE,
HALKAN MEGEREDNEK.
MADARAK DALÁBA
VIDÁM TRILLÁT KEVER,
HIDEG SZÜRKESÉGET
JÓ MESSZIRE SEPER.
ŐSI BÁJITALHOZ
SZERELMES VÁGYAT TÖLT,
SERLEGÉVEL AZTÁN,
MINDENKIT FELKÖSZÖNT.
Úgy veszem észre, Csilla, az Atlanti óceán túlsó partján már javában tavaszodik. Azért nem panaszkodom, ma itt is sütött a nap, de ennyire nem pezsdített meg még a nap melege, mint a versed. Van mire várni!
VálaszTörlésValó igaz, Ági. A héten Waterloo-ba tényleg beszökött a tavasz. Tegnap még a kabátot is lecsalta rólunk. Nem is bírtam megállni, hogy be ne vásároljak árvácskákból. Ma fogom kicsinosítani velük a virágládáimat. Amúgy egy csipetnyi félsz van még bennem, nehogy túl korai legyen az örömöm...
VálaszTörlésHű, de jól esett ez a kis tavasz előzetes, Csilla! Szinte éreztem bizseregni a harmatot a lábujjaimon, pedig nem is vagyok tündér.:)Köszi.
VálaszTörlésÉn is köszönöm és örülök, hogy tetszett, Magdi.
VálaszTörlés