ÖRÖKRE.
SOSEM TÉRNEK VISSZA.
HIÁNYUK HOZZÁMNŐTT,
NEM FAKADOK SÍRVA.
ELFOGYTAK A KÖNNYEK,
NINCSEN TÖBB ZOKOGÁS.
CSAK VALAMI FURCSA,
CSÖNDES BELENYUGVÁS.
MINDENT, AMIT ÉLTÜNK,
SZÍVEMBE MENTETTEM.
AHÁNYSZOR AKAROM,
FILMKÉNT PEREG BENNEM.
MOZDULATOK, SZAVAK,
HELYZETEK ÉS KÉPEK.
ARCOK, KEZEK, SZEMEK,
FÉLTŐ ÉRINTÉSEK.
TÜKÖRBE HA NÉZEK,
ŐK IS VISSZANÉZNEK.
VONÁSAIM ÖVÉK,
ÍGY EL NEM ENYÉSZNEK.
MÚLTAM SZELETÉNEK
KÉT MINDENTUDÓJA,
LÉPTEIMET MOST MÁR
IDEBENTRŐL ÓVJA.
Nagyon szép és szívbemarkoló lett a vers, Csilla. Talán furcsán hangzik, de mégis azt gondolom, hogy szerencsés vagy, hogy ilyen drága szüleid voltak, akik ennyire tudnak hiányozni és akiket ilyen mélyen és ennyi szeretettel őrzöl a szívedben.
VálaszTörlésKöszönöm Ági. Te tudod, hogy az elmúlt hetekben mennyit voltak az eszemben. Ezek után egyszerűen meg kellett, hogy szülessen ez a vers. Még tartoztam ennyivel. Nekünk.
VálaszTörlésAhogy Ági írta szívbemarkoló, de vígasztaló is egyben. Ide fogok jönni sírni, ha egyszer szükségem lesz rá.
VálaszTörlésKöszönöm Magdi, és kívánom, hogy még nagyon sokáig ne legyen szükséged rá!
VálaszTörlésÉn is ide jöttem sírni. ennyi idő után.
VálaszTörlésDrága Csilla, Veled érzek. Nem tudom, hogy a sírás tudott-e könnyíteni egy kicsit a szíveden, de kívánom, hogy így legyen! Puszillak!
VálaszTörlésLátod, már megint itt vagyok. Veronika nap van. Édesanyám és nővérem is Veronika volt. Még most is azok. És ha a tükörbe nézek, egyre jobban látom őket. Ilyenkor mindig eszembe jut a versed. :-) köszönöm.
VálaszTörlésJaj, drága Csilla, tudom, miről írsz! Az évfordulók, az ünnepek a legeslegnehezebbek nekem is. Olyankor méginkább szembesülök azzal, hogy milyen kegyetlenül szalad az idő és milyen régóta már, hogy csak így lehetnek velem.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megint meglátogattál és köszönöm, amit írtál. :o)