2014. január 13., hétfő

Tíz


MINDEN PILLANAT,
MINDEN GONDOLAT
KÖNYÖRTELENÜL 
ÉS EGYFOLYTÁBAN 
PRÓBÁLTA ÚJRA-
ÉRTELMEZNI MAGÁT.
VÉGTELEN HATVÁNYRA
EMELNI A NINCSET 
ÉS VISSZHANGOZNI 
MINDEN LÉLEGZETVÉTELBEN,
MINDEN SZÍVDOBBANÁSBAN.

NÉLKÜLED-NAPOK JÖTTEK.
EGYIK A MÁSIK UTÁN. 
HAGYTAM, HOGY
ÁTJÁRJANAK RAJTAM,
DE KÖZBEN NEM TUDTAM
NEM GYŰLÖLNI ŐKET. 
EGÉSZEN ADDIG,
MÍG EGYSZER KÉZEN NEM FOGTAK,
S MEG NEM MUTATTÁK, HOGY
A NINCSEK KÖNNYFÁTYOLÁN
TÚLRÓL IS MOSOLYOGSZ RÁM. 
MAMA.






2 megjegyzés:

  1. Nagyon megrendítő, gyönyörű emléket állítottál a Mamádnak, Csillám. És mennyire örülök, hogy a gondolatfolyam végére feloldottad az évek során felhalmozódott szomorúságot, a hiányt, hogy megtaláltad a választ arra, hogyan lehetett mégis elviselni a múló időt nélküle. Tíz év, alig hiszem el.

    VálaszTörlés
  2. Én sem, Ági, annyira soknak tűnik így leírva, kimondva. Megdöbbentem amikor belegondoltam, hogy a gyerekek többet éltek nélküle, mint vele. Azt hiszem ebbe a legnehezebb beletörődni. Köszönöm a soraidat, és azt is, ahogyan mellettem álltál ez alatt a tíz év alatt. Puszillak!

    VálaszTörlés