AZZAL KEZDŐDIK, HOGY
NÉHA MEGLÁTOGAT.
VÁRATLANUL LEP MEG,
S EGYRE TOVÁBB MARAD.
MIRE ÉSZBEKAPNÁL,
MÁR EGYÜTT ÉL VELED.
MEGMÉRGEZ MAGÁVAL
ÉS HAZUDIK NEKED.
DURUZSOL FÜLEDBE,
SZEM ELŐL NEM TÉVESZT.
INGOVÁNYRA VEZET,
KÉTSÉGEKET ÉBRESZT.
ÚGY FONÓDIK KÖRÉD,
MINT ÓRIÁSI POLIP.
JÓZAN ÉRVEIDRE
VASTAG LEPLET BORÍT.
JEGES SZORÍTÁSBAN
TARTJA MINDEN ÁLMOD.
ARCODRA FAGYASZTJA
BOLDOG MOSOLYGÁSOD.
HOMLOKOD RÁNCOLJA
ÉS KÖZBEN KINEVET:
"MINEK IS HARCOLNÁL?
HISZEN LEGYŐZTELEK."
HA ELHISZED NEKI,
ÖVÉ LESZ A PÁLMA.
SZABADULÁSODNAK
KÜZDELEM AZ ÁRA.
Magdi, ennek a versnek a magját a Te blogbejegyzésed ültette el.
VálaszTörlésEzúton köszönöm.
Mindenki fél, Csilla. Van, aki sűrűbben és erősebben, van aki ritkábban és hamarabb legyőzi magában a bénitó gonoszt. Én téged az utóbbiként ismerlek, és ez jó (nekem is), ezért is meglepő ezt a verset olvasni tőled, de éppen ez ad - legalábbis számomra - egy kis megnyugvást, hogy nem vagyok a félelmeimmel egyedül. És az is jó, hogy "kibeszéljük".
VálaszTörlésHa már nem tudok ilyen költeményeket írni, örülök, hogy legalább ihletet adok.:)
VálaszTörlésTetszik a stílusod, a verseid ritmusa (apropó, a polipos sor nem lenne jobb az "egy" nélkül?)és az, hogy olyan tömören, de sokat mondóan gyűjtöd össze a szavakat. Régóta verselsz?
Közeledik egy évforduló Ági, és ráadásul még ugyanarra a napra is fog esni, mint öt évvel ezelőtt. Mire nem jó egy vers: hogy egyáltalán szavakba tudjam önteni, hogy mit jelenthet félni, egy kicsit újra átéltem és most ki is írtam magamból az akkori bénító félelmeimet, meg persze hozzájuk gyúrtam a többieket, akik mostanság látogatnak meg, szerencsére csak hébe-hóba.
VálaszTörlésMagdi, az ŐK és ÉN volt az első próbálkozásom. Úgy érzem, mintha átszakadt volna vele valamiféle gát. Örülök az észrevételednek az "egy"-gyel kapcsolatban és jogosnak is tartom. A sor ritmusának kedvéért viszont megtoldom az "óriás"-t egy i-vel.